A játék logikájának önálló felfedezése, optimalizálás a tanulási idő alatt a Smartfootball-ban

Írta: Bodnár Gábor


"A legszebb ebben az életben a játék, de az ehhez leginkább közelítő érzés az edzés." (Johan Cruyff)

A Smartfootball terminológiája szerint az "edzés" szó helyett a "tanulási idő" jelenik meg. Ez azért van így, mert egy komplex oktatás módszertanról beszélünk. Itt a labdarúgó minden egyes struktúráját szeretnék optimalizálni, mindezt úgy, hogy az egyéneken belüli, és az egyének közötti személyiségjegyek, szerkezetek folyamatos kölcsönhatásban dolgoznak. Egybeolvadva jelennek meg, amikor a labdarúgók elkezdik játszani ezt a csodálatos játékot.

A Smartfootball azt szeretné elérni, éreztetni és megértetni a játékosokkal, edzőkkel, sporttudományi szakemberekkel, hogy ebben a módszerben minden egyes gyakorlat komplex játék, valódi mérkőzés (vagy legalább mérkőzéshelyzet), és ezeket valóban úgy is kell kezelnie mind az edzőnek, mind a játékosnak. Az edzőnek például azzal, hogy mint ahogy a mérkőzést sem tudja állandóan megállítani, ha olyan dolgot lát, amit szeretne megváltoztatni, úgy a gyakorlatokat sem érdemes széttördelni csak azért, mert egy adott másodpercben éppen nem az optimális döntést hozta a játékos. Ha az edző egy megfigyelő szerepet tölt be és magasfokú koncentrációval vesz részt edzésben, akkor nagyobb esélye lesz folyamatában megérteni a játékosok egyéni és kollektív működését, gondolkodási és döntéshozatali mozgató rugóit. Így pedig nagyobb hatásfokkal tudja majd érzékeltetni az előzetes döntések és cselekvések optimalizálásának jelentőségét. És mindezt a megfelelő időben. 

A hétvégi mérkőzés folyamán is gyakorlatilag csak a félidőben van lehetősége beszélni a játékosokkal arról, hogy milyen változásokkal tudják növelni a saját és a csapat teljesítményét. Szinte minden mérkőzésen minden edzőtől látjuk, hogy az első félidőben előveszi a jegyzetfüzetét és leírja a legfontosabb meglátásait, amit aztán a szünetben oszt meg a játékosokkal. A Smartfootball tanulási idején belül ugyan ez a minta érvényesül. Az edző a gyakorlatok ideje alatt nyugodtan jegyzetelhet és engedi a játékosnak, hogy 3-4, 5-6 percen keresztül saját maga fedezze fel a játék logikáját és alkalmazkodjon a folyamatosan változó dinamikájához. Ezen idő alatt mind az edző felfedezhet folyamatosan visszatérő összefüggéseket, amin szerinte változtatni érdemes, mind a játékosnak meglesz a lehetősége arra, hogy saját maga akár már a második percben optimalizálja az addigi döntéseit, gondolkodását meghatározó elveit. Az edző kommunikációja a játékos irányába elég lehet annyi, hogy az előzetesen ismertetett alapelveket emlékezteti vele, hogy aztán a játékos ezek mentén önmagától tudjon alkalmazkodni az éppen abban a pillanatban felbukkanó "zavaró ingerekhez". Így növelhetjük a játékos kreativitását, alkalmazkodó képességét és például a felelősségvállalás kialakulását is elősegíthetjük. 

Kritériumok amelyeket figyelembe kell venni a szóbeli beavatkozáskor játék közben

  • Minden instrukció amit ad egy edző "függőséget" jelöl meg. Minden ilyen függőség növeli a szorongás és bizonytalanság szintjét a folyamatosan változó futball környezettel szemben. Mérkőzés közben sok minden kiszámíthatatlan, és meg kell tanítani a játékosnak, hogy az ilyen függő szituációk hibával végződhetnek. Ha az edző nem ad instrukciót állandóan és megbízik a játékos megoldó képességében, akkor ez növeli a kölcsönös bizalom szintjét.
  • Vigyázni kell az olyan instrukciókkal amelyek speciális technikai mozgásra és különböző szögekre irányulnak. Nemcsak azért, mert ezek nagyon specifikusak, hanem azért is mert a játékos éppen a saját környezetében megjelenő dolgokra fordít nagy figyelmet a mozgásaihoz. Ilyenkor egy instrukció rossz döntésekhez vezethet. Claramunt és Balagué vizsgálatai kimutatták, hogy egy kapura lövés pontossága csökken, ha előtte közvetlenül instrukciót kap, akkor is ha egy edzett és nem edzett játékosról is beszélünk.
  • a beavatkozásnak arra kell fókuszálnia, hogy előmozdítsák a képességek spontán megjelenését, amiket követni kell.

Mi is az a komplexitás?

Amikor valami a részek bonyolult kapcsolataként épül fel. A komplexitáshoz az kell, hogy két vagy több elem egyesüljenek, olyan formában, hogy nehezen lehessen őket elkülöníteni. Az elemek legalább egy jellemzője különbözik a másiktól, mégis össze vannak fonódva. Az, hogy a részekben valami különbözik változatosságot, szervezetlenséget, káoszt fog előmozdítani. Hogy ezeket az egységeket aztán össze kösse az egymásra utaltság. Így azt lehet mondani, hogy a komplexitás az egyensúly a szervezettség és szervezetlenség között.

Az edzés/tanulási idő alatt nem a potenciális megoldásokat kell keresni, hanem olyan környezetet kell teremteni, ahol a megoldást fel fogjuk fedni a gyakorlat közbeni felfedezés által. A gyakorlat egy ismétlés nélküli ismétlés lesz, vagyis a variabilitás fog megjelenni.

Ebben az értelemben előrevetíti a kreativitás fejlődését, annak érdekében, hogy optimalizáljuk a teljesítményt. A fejlődés a tanítványban nem a technika elsajátítását fogja jelenteni, hanem a saját mozgásában való folyamatosan újbóli beállításokat fogja újra és újra feltalálni. Az újszerű megoldások lehetőségét folyamosan létre kell hozni, "üldözni" kell őket.

A sportoló egy kiszámíthatatlan komplex egység, akit folyamatosan valós szituációkba kell elhelyezni. Az ismétlés(ismétléses módszer) a sportolót csak egyféle válaszadásra készíti fel, százszor gyakoroljuk ugyan azt, ugyan úgy ingerelve, holott a valóságban majd egy folyamatosan változó környezetben kell majd alkalmaznia. Ugyan úgy, mint magán a hétvégi mérkőzésen. Aminek természetesen van egy belső logikája, amit lehet és kell is értelmezni, ily módon előre lehet következtetni bizonyos dolgokra, de mindig készen is kell állni arra, hogy bármikor közbe léphet egy újabb "zavaró inger", amihez újra alkalmazkodni kell. 

Forrás: Smartfootball Nivel1, Barca Innovation HUB - Barca Academy Coach Nivel Introductorio